Az élet sokak számára nem teljesen érthető, hogy működik, mi az egész világmindenség mozgatórugója.

Sokan reggel felkelnek bekapcsolják a robotpilótát és ebben az automata üzemmódban élik mindennapjaikat. Bemennek dolgozni, alig várják már hogy leteljen a munkaidő, munka után bevásárolnak és felháborodva látják, hogy felment a cukor ára. Este megnézik a híradót, egy kis tudatmódosításért. Este lefekszenek és kikapcsolják szoftvert. Nap mint nap ez megy.

Felháborodnak, hibáztatnak mindent és mindenkit. Félnek, aggódnak, rettegnek, rágódnak.

Félnek a jövőtől és rágódnak a múlton.

Miért van az hogy már mindenre van gyógyszer és ezeket mindenki ismeri, kívülről fújják a gyógyszerek nevét? Már a náthára is gyógyszert szednek. Pedig korunk legnagyobb betegsége nem rák. Korunk legnagyobb betegsége a félelem, a szorongás. Erre nem kapható gyógyszer. Gyógyszerekkel megszüntetni nem lehet ezt a betegséget. Rengetegen nem tulajdonítanak ennek nagy jelentőséget pedig minden probléma ebből fakad.

Tehát mi az élet mozgatórugója?

Az élet egyetlen dologból táplálkozik, egyetlen erőből. A szeretetből.

Kétféle energia létezik az egész világegyetemben. Negatív és pozitív. Szeretet és a szeretet hiánya. Minden energiából áll. Te is egy hatalmas energia bomba vagy. A tenger, a levegő, a növények, az állatok, a bútoraid, az autód, a széken amin ülsz, a képernyő amit nézel. Az étel amit eszel, víz amit iszol. Minden hatással van egymásra. Minden energia kölcsönhatásban van egymással. Minden ami az életedben van, ami körülvesz téged, minden valamiért ott van, minden okkal történt és ez ok te magad vagy. Te, saját magad okoztad azt hogy ott legyen. A TV az asztalon, a szőnyeg a padlón, a tükör a falon, az autód a garázsban, a házsártos szomszéd, a bunkó főnök, vagy az elviselhetetlen kolléga. Minden és mindenki. Ha akartad, ha nem.

Te vonzottad az életedben. Hihetetlen igaz? Én is ledöbbentem mikor ráeszméltem. Lesújtott a tudat, hogy te vagy a felelős mindenért. Igen, mindenért.

A falka

Mindenki máshogy érti az élettapasztalatát, mint ahogy mindenki máshogy éli az életét. Mindenki más értékrendet követ és mindenkinek más a fontos. Van aki kevésbé önző, van aki nagyon. Ez rendben is van, de hol vannak a határok?

Magam véleménye szerint, az büszkélkedhet az élettapasztalatával, aki tanult az élettől és az elkövetett hibáiból. Pozitív értelemben. Sokan rettegnek, hogy még egyszer ugyanazt hibát el ne kövessék, de tuti biztos, hogy bekövetkezik és újra pofára esik. Vajon miért van ez?

De ez nem minden esetben történik meg. Ha valaki elfogadja, hogy ez van ezen túl kell esni és senki más nem hibás csakis saját magad, akkor könnyebben túl tud lépni következő akadályokon. Ezeket pedig muszáj megtapasztalni, hiszen akkor honnan tudod milyen a siker íze, ha mindig csak meghátrálsz és elkerülöd ezeket az akadályokat. Honnan fogod megtudni mi a boldogság, ha nem tapasztalod meg az ellentétét.

Sokan az élettől tanulják és tapasztalják az életet.

Biztos, hogy ez a társadalmi norma annyira tökéletes, hogy érdemes lenne követni? Ha nem tartozol többséghez, nem tartasz a falkával, akkor elhullasz. Ez van, véged.

Igen, a legtöbb ember így gondolkodik. Ha nem tartod be a társadalom által "előírt" normákat, akkor furcsán néznek rád.

A falka, a többség nagyon nagy erő. Egy baromi nagy, negatív erő.