Az elvárások feladása

Sokan vagyunk a világban és sokfélék. Mindannyian máshogy élünk, máshogy cselekszünk. Mások a szokásaink. Mindenki más és más. Ezen változtatni nem lehet. Nem lehetünk ugyanolyanok, nem gondolkodhatunk ugyanúgy. Ez tény, de sokan nem veszik ezt tudomásul. A saját maguk mintájára akarják formálni a körülöttük lévőket. Azt szeretnék, ha úgy gondolkoznának, ahogy ők.
Sokan az apró dolgokban vagyunk elveszve, a kis dolgoknak is hatalmas jelentőséget tulajdonítunk. Ha valami nem tatszik a másikban a mi kis normatívánk szerint megjegyezzük. Ha valaki nem úgy cselekszik, nem olyat mond, nem úgy mondja, felbosszantjuk magunkat és az illetőre fogjuk. Minden embernek meg van az igénye, ami szerint éli mindennapjait.
Nem olyan rég még én is elvártam dolgokat másoktól és az élettől. Természetesen most is még van pár dolog amin még nem változtattam.
Elvárjuk, hogy a másik hogy viselkedjen, hogy öltözzön, hogy üljön az asztalnál, hogy beszéljen, sb. Az elvárás egy méreg, megmérgezi az embert és ha nem ocsúd fel borzasztó dolgokra készteti. Igen, nem vagyunk hatással felette. Ha valaki nem úgy cselekszik mint ahogy mi elvárnánk, megharagszunk rá, ha valaki nem olyat mond nekünk mint, ahogy mi elvárnánk megsértődünk. Igazából, ez mind-mind tőlünk indul ki. Az elvárás iránti igényünktől nem tudunk szabadulni, Nekik ez természetes.
Ha elvársz dolgokat mástól, rendszerint tőled is el fognak várni ezt-azt. Ha hagyod és megbékélsz azzal a tudattal, hogy mindenki más, könnyen eleresztheted ezt.
Hogy hogyan tudunk megszabadulni ettől? Nem egyszerű, de nem is lehetetlen. Egyszerűen nem kell foglalkozni az ilyen dolgokkal. Eddig is csupán apró kis kellemetlenségek voltak ezek. (Kinek apró, kinek kinek hatalmas gond.)
Teszem fel elvárod, ha valakit előreengedsz az ajtón, nem köszöni meg. Bosszantó, hiszen téged úgy tanítottak, hogy igenis meg kell köszönni, ha téged előre engednek.. Elvárod mástól, hogy ugyanúgy cselekedjen, ahogy te tennéd.
Egy ismerősödnek segítesz, lehet hogy nem kért meg rá, de azt gondoljuk: ,, hogy lehet ilyen egy bunkó, hogy még meg sem köszönte", ha nem hálálta meg egy szóval sem.
Egy idő után azt vettem észre, ha nem foglalkozok ezekkel a dolgokkal, ha elfogadom azt a tényt hogy nem születtünk ugyanolyanoknak és ne várjam el másoktól hogy máshogy viselkedjenek teljesen a megváltozik minden. Olyan emberekkel találkozok akik, pl: megköszönik, hogy előre engedtem őket az ajtón, ha segítek nekik megköszönik, stb.
Ha elvárod mástól hogy szeressen, akkor elutasítod a szeretetet, hiszen ez nem így működik. Először szeretned kell hogy szeressenek. Először mindig adnod kell hogy kaphass.

Az élet sokak számára nem teljesen érthető, hogy működik, mi az egész világmindenség mozgatórugója.

Sokan reggel felkelnek bekapcsolják a robotpilótát és ebben az automata üzemmódban élik mindennapjaikat. Bemennek dolgozni, alig várják már hogy leteljen a munkaidő, munka után bevásárolnak és felháborodva látják, hogy felment a cukor ára. Este megnézik a híradót, egy kis tudatmódosításért. Este lefekszenek és kikapcsolják szoftvert. Nap mint nap ez megy.

Felháborodnak, hibáztatnak mindent és mindenkit. Félnek, aggódnak, rettegnek, rágódnak.

Félnek a jövőtől és rágódnak a múlton.

Miért van az hogy már mindenre van gyógyszer és ezeket mindenki ismeri, kívülről fújják a gyógyszerek nevét? Már a náthára is gyógyszert szednek. Pedig korunk legnagyobb betegsége nem rák. Korunk legnagyobb betegsége a félelem, a szorongás. Erre nem kapható gyógyszer. Gyógyszerekkel megszüntetni nem lehet ezt a betegséget. Rengetegen nem tulajdonítanak ennek nagy jelentőséget pedig minden probléma ebből fakad.

Tehát mi az élet mozgatórugója?

Az élet egyetlen dologból táplálkozik, egyetlen erőből. A szeretetből.

Kétféle energia létezik az egész világegyetemben. Negatív és pozitív. Szeretet és a szeretet hiánya. Minden energiából áll. Te is egy hatalmas energia bomba vagy. A tenger, a levegő, a növények, az állatok, a bútoraid, az autód, a széken amin ülsz, a képernyő amit nézel. Az étel amit eszel, víz amit iszol. Minden hatással van egymásra. Minden energia kölcsönhatásban van egymással. Minden ami az életedben van, ami körülvesz téged, minden valamiért ott van, minden okkal történt és ez ok te magad vagy. Te, saját magad okoztad azt hogy ott legyen. A TV az asztalon, a szőnyeg a padlón, a tükör a falon, az autód a garázsban, a házsártos szomszéd, a bunkó főnök, vagy az elviselhetetlen kolléga. Minden és mindenki. Ha akartad, ha nem.

Te vonzottad az életedben. Hihetetlen igaz? Én is ledöbbentem mikor ráeszméltem. Lesújtott a tudat, hogy te vagy a felelős mindenért. Igen, mindenért.

A falka

Mindenki máshogy érti az élettapasztalatát, mint ahogy mindenki máshogy éli az életét. Mindenki más értékrendet követ és mindenkinek más a fontos. Van aki kevésbé önző, van aki nagyon. Ez rendben is van, de hol vannak a határok?

Magam véleménye szerint, az büszkélkedhet az élettapasztalatával, aki tanult az élettől és az elkövetett hibáiból. Pozitív értelemben. Sokan rettegnek, hogy még egyszer ugyanazt hibát el ne kövessék, de tuti biztos, hogy bekövetkezik és újra pofára esik. Vajon miért van ez?

De ez nem minden esetben történik meg. Ha valaki elfogadja, hogy ez van ezen túl kell esni és senki más nem hibás csakis saját magad, akkor könnyebben túl tud lépni következő akadályokon. Ezeket pedig muszáj megtapasztalni, hiszen akkor honnan tudod milyen a siker íze, ha mindig csak meghátrálsz és elkerülöd ezeket az akadályokat. Honnan fogod megtudni mi a boldogság, ha nem tapasztalod meg az ellentétét.

Sokan az élettől tanulják és tapasztalják az életet.

Biztos, hogy ez a társadalmi norma annyira tökéletes, hogy érdemes lenne követni? Ha nem tartozol többséghez, nem tartasz a falkával, akkor elhullasz. Ez van, véged.

Igen, a legtöbb ember így gondolkodik. Ha nem tartod be a társadalom által "előírt" normákat, akkor furcsán néznek rád.

A falka, a többség nagyon nagy erő. Egy baromi nagy, negatív erő.

Mi az az erő, mi az az energia, ami irányít és összhangban tart mindent?

Nagyon régen kezdődött...

Mindig is lázadó egy más gondolkodású ember vagyok amióta az eszemet tudom. Mióta tudja az ember eszét?

Ki akartam mindig törni ebből az általános világnézetből. Elkezdtem figyelni és megérteni az embereket, de sokáig soha nem értettem semmit.

Mi az élet? Miért ilyen az élet? Mi az élet értelme? Mi a jó és mi a rossz? Biztos, hogy a jó a jó és rossz a rossz? Ki jó ember és ki rossz? Miért olyanok az emberek amilyenek? Miért bántják egymást az emberek?

Sok-sok és még ennél is több gondolat járt a fejemben.

Arra gondoltam leírom gondolataimat az életről, amit eddig tanultam és tapasztaltam.